Na jó, foglaljuk csak össze röviden, hogy mit is csinálok én itt. 10 hónap önkéntes szolgálat London belvárosában, pontosabban: The Marylebone Project Bradbury House, recepciós. Ez egy hajléktalan szálló, de nem akármilyen, hanem a legjobb… hehehe, de komolyan. A legkülönbözőbb problémákkal jönnek hozzánk a hölgyek (csak nőket fogadunk). Vannak olyan szobáink, ahol 1-10 napot lehetnek csak, de a felsőbb szinteken akár egy évet is. Ez nagyban attól függ, hogy milyen problémával küzd az illető. De minél előbb szeretnénk őket helyrerázni, magabiztosságot önteni beléjük és új otthont találni nekik. A hajléktalant nem feltétlen úgy kell érteni, hogy egyenesen az utcáról jön be hozzánk (persze ilyenek is vannak, velük az alagsorban foglalkoznak a Day Centreben), hanem valamilyen rossz családi körülmény vagy trauma, erőszak miatt el kellett hagynia az otthonát (ebbe sokszor a nagyon jól szituált hölgyek is beletartoznak, de a „szavát se érted” hölgyek is).
Az én feladatom, hogy fogadjam a nőket, körbemutassam nekik a házat, mit hol találnak. Ellenőrizzem, hogy miden rendben van-e a szinteken (mármint közös helységekben).Tartom a kapcsolatot az ügynékséggel, hogyha üresedés van akkor meg tudjuk tölteni a szobát azonnal (nagyon nagy a várólista). Aláíratom velük a szerződést egy millió példányban, email, email,email, kitöltök még másik 3 millió iratot két telefonhívás között ,email, email, beszélek a rendőrséggel… stb.
Miután sikeresen bepakoltam a bőröndömet, eme pakolási szabályokat betartva: http://youtu.be/ajSdnLzobWU, annak örömteli tudatában, hogy jééj 32 kg-ot vihetek fel a repülőre, meglepődve tapasztaltam (Igen. Valóban meglepődtem.), hogy egy 32 kg-os csomagocskát nem leányálom…