…ami nem vagyok. Talán kicsit csökkent a motivációm, vagy annyi minden történt, hogy azt se tudom, hol kezdjem. Vagy, mert elég stresszesek a hetek. Mindegy is, a lényeg, hogy itt vagyok és hozok egy újabb történetet.  

Kezdjük talán ezzel: Decemberben kiderült, hogy mindhárom kollégám el szándékozik hagyni a mi kis munkahelyünket. Az egyikük Skóciába költözött, a másik Boszniába költözött, a harmadik meg pihenésre költözött… Miután felépültem a kezdeti sokkból és letöröltem az arcomról a könnycseppeket, hazamentem Magyarországra két hétre. Visszatértemkor azzal fogadtak, hogy ez a „pihenő” kolléga utolsó napja és ma lesz a búcsú buli.  Összegyűltünk egy kis indiai étteremben, ettünk finom vacsorát 18 fontért (hah, enyhe infarktus).
Mivel mindannyian törtető karrierista nők, elhatározták, hogy szellemi versenyben mérik össze a tudásukat. A kolléganő be is dobta a mumus szót, hogy FI-ZI-KA! Nah, mondom, most kezd ez igazán izgalmas lenni - számítottam itt ilyen kérdésre, hogy a szubatomikus részecske, hogyan ejti csapdába a pozitront, vagy valami hasonló szaftos drágaságra, ráadásul angolul-, de kicsit túl nagyra tettem a mércét.  Ezzel álltak elő: bolygók. Hmm, azt nem tudtam, hogy okosabb vagy, mint egy ötödikest játszunk. Nem, egyáltalán nem akarom leszólni őket. Nem mintha én okosabb lennék bármelyiküknél is, és nem mintha én kapásból elszavaltam volna Newton első törvényét country stílusban, csak vicces volt látni a szemükben a szenvedélyt és a versenyszellemet, utána feltesznek egy ilyen kérdést, hogy sorold fel a bolygókat. Ezek után rátértek a nyelvtanra (én megint elhamarkodottan lelkendeztem). Megvitatták, hogy mi az ige és mi a melléknév. Olyan édesek! Az tény, hogy szép esténk volt (18 fontért..höh, még jó)!

Azóta a másik két kolléga is elhagyott bennünket. Mindez annyi pozitívummal járt, hogy megörököltem az alább található hatalmas bögrét.  

Hiányoznak....


A jövőben igyekszem rendszeresebben írni, de nem ígérek semmit. MUHAHA